Most jelent meg egy nagyszabású kísérlet eredménye, ami egy viszonylag könnyen belátható eredménnyel járt: kiderült, hogyha mindenki rosszkedvű körülötted, te sem vagy olyan vidám. Ennek a felismeréséhez persze nem kell egyetemi diploma és a kísérletben is csak annyi volt az újdonság, hogy azt vizsgálták: mi van, ha nem is találkozol a rosszkedvű ismerőseiddel, csak a Facebook-faladon keresztül értesülsz a rossz, vagy jó hírekről.

És itt van a probléma: a 2012. januárjában lezajlott kísérlet úgy történtek, hogy fogtak 700 ezer szerencsétlent, kettéosztották őket, majd a megkérdezésük nélkül elkezdtek nekik vagy negatív, vagy pozitív frissítéseket küldeni a Facebookon. A negatív csoportnak a rendszer megszűrte az update-eket, és csak azokat dobta ki a falra, amelyikben keseregtek az ismerősök, és fordítva. És őrületes módon a kísérlet irányítói azt találták, hogy akit elkeseredés vett körül, az maga is elkezdett busongani, amit aztán jelzett is az update-jeiben, akit meg csak jó hírekkel etettek, az hurráoptimista lett.

A nagy felfedezés a történetben azonban szerintem nem ez, hanem annak belátása, hogy a Facebook úgy szórakozik velünk, ahogy épp a kedve tartja: nehéz védeni azt is, hogy 700 ezer embert figyelmeztetés nélkül bevontak a kísérletbe, hiába állítja a Facebook, hogy a regisztrációkor elfogadjuk, hogy úgy szopatnak minket, ahogy épp pillanatnyi érdekük diktálja. Ennél viszont eggyel zavaróbb, hogy a Facebook ezt a képességét gyakorlatilag bármilyen élethelyzetre, célra, feladatra alkalmazhatja, szóval igen, eléggé kiszolgáltatottak vagyunk nekik.

Most látom, hogy a hírt megírta szépen a 444 és az Index is, de attól még publikálom az anyagot, mert hátha nem olvasta még mindenki.