A The Week nevű lap írt a héten arról, hogy a luxusszektorban dolgozó forrásaik elárulták, min dolgozik pontosan Paul Devene, az Yves Saint Laurent egykori vezérigazgatója az Apple-nél: az iWatch-on.

Hogy ez miért rossz hír?

Képzeljétek el azt az összeget, amit szívesen kifizetnétek egy jól működő, a funkcióit szépen ellátó okosóráért az Apple-től. Megvan? Szorozzátok meg egy 1-nél nagyobb egész számmal.

A felhasználók fejében valahogy úgy van meg, hogy az okosóra egy kiegészítő, egy periféria. Nem nélkülözhetetlen, csak egy kényelmi plusz az okostelefon mellé. Ennek megfelelően szerintem egy iPhone 5s árának csak egy töredékét - felét, harmadát - fizetnék ki jó szívvel a cuccért. Nincs erről közvélemény-kutatási eredményem, ezért írom: szerintem (kommentben cáfoljatok).

Csakhogy ebben az esetben megy össze az árrés, a befektetők meg prüszkölnek.

A cél tehát, hogy úgy pozicionálják az órát, hogy alternatíva legyen mondjuk egy Patek Philippe-re is azokon a piacokon, ahol erre van kereslet, és az újdonsült milliomosok még minden eszközzel meg akarják mutatni a külvilágnak a gazdagságukat. Közel-Kelet, Ázsia lehet a fő célpont ilyen esetben.

És most ne menjünk bele abba, hogy az Apple már most luxusmárka, mert nem az. A tömegesen kínált minőség és dizájn sosem elégítheti ki a luxustermékre vonatkozó igényt, mert mindenhol elérhető, bárkinek. Az igazi luxus a hiányról szól.

Engem ezért aggaszt ez az új irány.

Ennek ellenére nem tudom elképzelni, hogy ez igaz, és azt sem gondolom, hogy megérné az Apple-nek luxusterméket kiadnia. De elgondolkoztató, hogy az Yves Saint Laurent CEO-jának felvétele után tavaly december végén a Burberry volt vezérigazgatóját, Angela Ahrendtset is alkalmazta a cég. Két ilyen nagyágyút béreltek fel egy talicskányi pénzért évente, vagyis valamit tényleg komolyan gondolnak.