Nemrég gyorsan kellett összedobnom egy videót az Egy nap a városban blogra egy Olympus víz- és ütésálló fényképezőgépről, emiatt kicsit parázva nyitottam meg - először életemben - az új iMovie-t. Gondoltam, legfeljebb majd nem megy, és előkaparom az előző verziót - az új szoftver telepítése nem tüntette el azt sem.

Teljesen felesleges volt a para. Az új iMovie ugyanis pont olyanra sikerült, ami miatt szeretjük az Apple-termékeket. Egyszerű, mint a fakocka, miközben egy bizonyos pontig kérdés nélkül és teljes összkomforttal kiszolgál. A bizonyos határ felett meg Final Cut Pro az opció, ugye.

Új, nagyméretű gombok jelentek meg a felső menüsávban, amik a Fájl menü lenyitásával járó felesleges köröket spórolják meg, és az iWorkben is tapasztalt átláthatóságot hozzák el ide is.

Az ablakelrendezés változott, de logikusabb lett. A felső, két kisebb területen látjuk az importált nyersanyagokat, mellette pedig a kész videó előnézetét. Alul egyetlen hosszú timeline kapott helyet, alapból az audiosávval együtt mutatva a vágott anyagot. Ami viszont elsőre meglepett, hogy az egér kurzorát a videók felett mozgatva nem hallok semmilyen hangot. Nagyon hiányzik, ha egy bizonyos hangra vágnál valamit. De ne féljetek, megtaláltam, itt kell bekapcsolni:

View — Audio Skimming

Egyébként minden nagyon flottul működik: az importált videók kivágása mágnesként a helyükre cuppannak, automata áttűnésekkel köti össze ezeket a program (amennyiben egy theme-et töltünk be), a színeket egyezteti a videó egyes részei között. Minden nagyon magától értetődően és gyorsan megy, minden eddiginél intuitívabb módon. Nem kell érteni hozzá, itt ez a fő vezérelv.

Néhány észrevétel az első használat után:

• A videó végén a zene elhalkításával elszüttyögtem pár percet, míg rájöttem, mennyire egyszerű. Csak húzzátok el az audiosávon megjelenő gombot balra, amilyen sokáig húzzátok, annál hosszabb lesz a halkítás ideje. Viszont nem lineárisan csavarja le a potmétert a program, és erre nincs is ráhatásunk. Itt láthatjuk, hol ér véget az iMovie, és hol kezdődnek a professzionális megoldások. De azok, akiknek ez a program készült, az esetek 99 százalékában teljesen mindegy, milyen függvénnyel csökkentik a hangerőt.

• Ezen kívül egyedül a "kép a képben" elrendezést kerestem a programban, ezt itt találjátok a többi elrendezéssel együtt:

• Az előző iMovie-hoz képest hatalmas szintet ugrottak a beépített hangeffektek. Nemcsak az ambience hangokra gondolok, hanem az aláfestő zenék hadára, amik teljesen jól használhatóak, és minden előforduló helyzethez találunk megfelelő dallamot.

• Nagyon könnyű lett állítani a lejátszás sebességét is, egyszerűen csak nyomunk egy ⌘-R-t (Speed Editor) megfogjuk a megjelenő csúszkát. Balra tolva nyuszi képe jelenik meg, ekkor gyorsítunk a normál felvételidőhöz képest, jobbra teknős rajza mutatja, hogy lassított lejátszás következik.

• Nagyon szeretem például, amikor egy képet rádobva a projektre kissé mozgatja a fotót Ken Burns effekttel, hogy ne legyen nagyon statikus az eredmény. Ami újdonság, hogy egy tök használható és okos kezelőfelületet kapott Ken bácsi, és ezt sem kell sokat keresgélni, jobb fent nyomogatva gyorsan megtaláljátok:

• Nincs már az a lehetőség, hogy a timeline-on kijelölünk a videón egy részt és azt egy egyszerű törléssel kivágjuk. Most már csak a jobb klikk -- Split Clip maradt, így vághatjuk ketté az eredetileg egybetartozó anyagot, és tologathatjuk az egyes jelenetek határát. Ez is azt mutatja, hogy a timline-on az Apple zavarónak érezte a kijelölés lehetőségét, ezért megszüntette. Aki tudja, mit keres, megtalálja, aki nem, azt nem zavarja meg a véletlenül behúzott sárga jelölő.
• Exportálni szintén nagyon egyszerű, a Share gombbal megy, és akár egyből Youtube-ra vagy Vimeóra is tolhatjuk a cuccot. Az export párbeszédablaka pedig informatív, mutatja, hány perces a videó, mekkora a mérete, és itt is működik a kurzor mozgatásával történő ellenőrzés: gyorsan látjuk, jó videót készülünk-e végül lementeni.

• Egy kis hibajelenség a végére: amikor módosítottam a projekten, például plusz képet vagy videórészletet húztam bele, egy ideig az új rész pirosan villogott, a szerkesztőben és az exportált kész anyagban is. Nem tudom, ez mitől volt, de ha vártam egy keveset, elmúlt magától.

Az új iMovie tehát tetszetős, egyszerű használni, és úgy szolgálja ki az alapigényeket, hogy nem vernyákol semmiért. Látszik, hogy az egyszerűség és a használhatóság volt az elsődleges szempont, és az, hogy a legtöbb funkció legyen automatikus - aki egyedit akar, majd úgyis elbogarászik vele. Aki meg mérnöki pontosságú munkát, úgyis a Final Cut Pro X után nyúl.

Most értünk el arra a szintre, hogy tényleg rá merném bízni édesanyámra is a vágást, nem lenne vele különösebb probléma, és betanítás nélkül sikerülne neki.

Akit érdekel egy hosszabb teszt, itt érdemes nézegetni.