Az egész világsajtó, velünk együtt, tippelt itt mindenre, csak a leglogikusabb verziót hagytuk ki: hogy mindkét iPadbe az iPhone 5s processzora, a nemrég bemutatott Apple A7-es kerül.

Azért, mert sémákat követünk: az Apple évek óta betartja a tánclépéseket, az új iPhone-ban bukkan fel először az újgenerációs csip, aztán az új iPadben megismerjük ugyanennek az X-szel kiegészített verzióját, ami grafikus teljesítményben tud többet: nagyobb kijelző, több pixel, több meló. A miniben meg valami levetett gönc van, az első generációban az iPad 2 hardvere, ami logikus is volt, hiszen a pixelszám megegyezett, a minibe meg sokan az A5X-et vagy az A6X-et várták: ha a retinás iPad 3-nak és 4-nek megfeleltek, miért ne lettek volna jók az új minibe?

Az Apple viszont ahelyett, hogy az iPhone 5s-be gyártott A7-es mellett játékban tartotta volna az A6X-et és létrehozta volna az A7X-et is, mindhárom eszközbe ugyanazt a csipet szerelte, ami persze innen nézve nem is történhetett volna másként.

A grafikus teljesítmény például már az A6-osban is elég volt a tablet 2048x1536 pixeles kijelzőjének meghajtásához. Egy ugyanis gpu-ban hozta a retinás, harmadik generációs iPadhez kifejlesztett A5X teljesítményét, csak cpu-ban volt kábé kétszer erősebb annál. Tavaly azonban az Apple még másban gondolkozott, és létrehozta az A6X-et is, valószínűleg éppen azért, hogy a negyedik generációs iPad ne tűnjön lassabbnak, mint az iPhone 5, hiába kell benne több pixellel megküzdeni.

Ezek alapján persze idén is indokolt lehetett volna az A7X piacra dobása, de valószínűleg arról lehet szó, hogy az első generációs iPhone óta elért 72-szeres teljesítménynövekedés már akkora, hogy sem az iPhone 5s 640x1136 pixeles kijelzője, sem az iPad 2048x1536 nem tudja beleütni a fejét a plafonba: az alkalmazásokat úgyis úgy fejlesztik, hogy egy-két generációra visszanézve is futtathatók legyenek, hogy nagyobb eladási számokat tudjanak produkálni, így aztán az A7-es pixelszámtól függetlenül jó lehet mindkét modellbe.

És akkor ott van a mini, amibe pont a fentiek miatt jó lehetett volna az A5X, de még az A6X is, ami nagyjából meg is felelt volna a tavalyi helyzetképnek, az Apple viszont jól láthatóan feljebb pozicionálta a modellt, az idei sokkal jobb vétel, mint a tavalyi volt, a kis tablet ma már kompromisszummentes, valószínűleg sokkal több is fogy majd belőle. Közben persze drágább is lett, mint elődje volt, de éppen ezért nem töri majd le az Apple profitját a nagyobb tablet piacát várhatóan kannibalizáló mini.

És a végeredmény meg tök kényelmes: van három terméked, mindegyiket ugyanazzal a hardverrel adod. Kevesebb gond, kevesebb kérdés, olcsóbb gyártás. Az emberek szívesebben veszik a készülékeket, hiszen egyikkel sem kell kompromisszumot kötniük, az Apple-nek meg könnyű dolga van, hiszen ha már az iPhone kedvéért olyan apró helyre képes volt összetömöríteni a hardvert, a nagyobb miniben maradt elég hely a retinásodó kijelző miatt megnövő akkumulátornak, a 9,7-es iPadben viszont megnyílt a lehetőség a karcsúsodás előtt: meg is csinálták az Airt, ami sokkal vékonyabb és könnyebb, mint elődje.

Innentől kezdve már azon sem lennék meglepve, hogy rövidesen piacra kerülne az új Apple TV is, szintén A7-es csippel, és a korábbi jóslatoknak megfelelően kibővített képességekkel, spéci app store-ral, letölthető játékprogramokkal, tokba helyezett iPhone-nal irányítható appokkal.