Aki szerint ennek nincs jelentősége, számos dolgot nem ért az élet nagy kérdései közül. Kezdjük a praktikussal: a szépség egy hardver esetében azt jelenti, hogy tökéletesen funkcionális, hogy a forma igazodik a feladathoz, hogy minden millimétert a lehető legügyesebben használtak ki, és úgy alakították ki a komponenseket, hogy azok a lehető legnagyobb hatékonysággal szolgálják az egyetlen célt: a legjobb laptop megszületését. Ennek a belsőnek köszönhető, hogy egy, az ujjamnál is vékonyabb házba sikerült belepréselni a piac egyik legerősebb hardverét miközben az üzemidő hét óra maradt, a súly meg alig két kiló.

A másik megközelítés inkább filozófiai: akik olvasták Steve Jobs életrajzát, biztosan emlékeznek a szülői tanítására: amikor a kis Jobs családi programként kerítést festett, az apja elmagyarázta neki, hogy a belső oldalt ugyanolyan szépen le kell festenie, mint a külsőt. Sőt, hasonlóan lelkesen kéne dolgoznia akkor is, ha soha senki nem látná azt az oldalt, mert a végeredmény csak akkor lesz tökéletes, ha minden apró részlet az: ami szem előtt van, ugyanúgy, mint ami rejtve marad. Jobs annyira magáévá tette ezt a filozófiát, hogy a perfekcionizmusa csúcspontján még a Macintoshokat készítő gyáraknak is tökéletesen dizájnoltnak és tisztának kellett lenniük. Ennek a korszaknak vége, de a gépek ma is csodásak, minden oldalról, minden részletükben:

A rossz hír az, hogy ez a csodás kialakítás egyben végtelenül szemét géppé is teszi a Retina MacBook Prót, már szerelési szempontból. Az iFixit darabokra szedte, és a lehetséges tízből EGY pontot adott a szerelhetőségnek, ami a legendásan aljas Air három pontjánál is rosszabb eredmény, és messze elmarad az átlagos Pro hét pontjától. Ennek köszönhetően az iFixit minden idők legkevésbé szerelhető laptopjának választotta a MacBook Pro Retina display-t.

Lássuk, hogy mi a probléma: az egész ott kezdődik, hogy spéci csavarhúzó kell már a burkolat eltávolításához is. Ezt persze még meg lehet emészteni.

Azt már kevésbé, hogy a Pro ssd-je hasonló, de nem ugyanolyan, mint amilyet az Airben találhatunk. Egyrészt a jelenségre megint csak magyarázat a funkciónak alárendelt forma, másrészt meg az következik belőle, hogy jelenleg nincs upgrade-elési lehetőség, nincsenek a Próba szerelhető ssd-k a piacon.

A memóriával még rosszabb a helyzet, azt ugyanis nemcsak most, de sosem lehet majd bővíteni, ugyanis bele van építve az alaplapba, ami nagyon fontos információ a vásárlónak: amekkora memóriával rendeljük vásárláskor, annyi lesz már benne örökre. A jövőre gondolva ezért érdemes rögtön 16 gigabájttal rendelni, profi gépről van szó, egy-két éven belül biztosan hiányozna belőle a plusz nyolc gigabájt (ami egyébként 65 ezer forinttal növeli az árat).

Na de menjünk tovább, lássuk, milyen újabb bombákat helyezett el a gépben az Apple. Például az akkumulátorokat, amik 25 százalékkal nagyobb kapacitásúak, mint a hagyományos gépekben. Ezzel nincs is semmi gond, de a rögzítés már problémás, csavarok helyett ugyanis ragasztót használtak, ami rendkívül megnehezíti a kiszerelést. Konkrétan csak akkor szabad hozzányúlni, ha meghalt az akkumulátor, és már nincsenek hosszú távú terveink vele.

A másik probléma a kijelző, ez ugyanis nem szerelhető, egyben van a hátlappal, a kamerával, így ha ez az egység bármilyen módon sérül, semmilyen javításra nincs lehetőség, egyben kell cserélni a gép felső felét. És képzelhetjük, mennyire lehet olcsó alkatrészként ez a tétel (elmondom: semennyire sem az).

Szóval a MacBook Pro Retina display tökéletesen megépített gép, amit munkára és nem szerelésre alkottak. Vigyázzunk rá, de nagyon.