Rövidesen a magyarok is legálissá tehetik teljes zenegyűjteményüket évente 7,5 ezer forntért.

Biztos észrevettétek, hogy azokban a régiós országokban, amikben elérhető az iTunes zeneáruház, Magyarországot leszámítva mindenhol megjelent már a Match. Ez a szolgáltatás a gyűjteményünk minőségének javítására és annak kifehérítésére jó: fizetünk évente 25 eurót, amiért cserébe az összes dalt, amit felismer az Apple a könyvtárunkban, lecseréli egy jobb minőségű, jogtiszta, másolásvédelemtől mentes verzióra.

Elvileg mindenki jól jár: a felhasználó örül, mert tisztábban szólnak majd a dalok, ráadásul egy megfizethető összegért cserébe elmondhatja magáról, hogy támogatta kedvenc zenészeit. De jól járnak az előadók, szerzők is, hiszen olyan bevételre tesznek szert, amiről már bizonyára lemondtak: a júzerek elkezdenek fizetni a letorrentezett dalok után.

Korábban már írtam egy posztot a hazai helyzetről, amiből kiderült, hogy Magyarországon azért nem jelent meg még a szolgáltatás, mert nincs elég magyar dal az iTunesban, nincs mi alapján felismerni a hazai előadók dalait a felhasználók gépein, tehát a mi zenészeink nem nagyon részesülnének a Match bevételeiből. Most egy kicsit árnyaljuk a képet.

Egyrészt, bár ezt már mindenki bizonyára sejtette, az Artisjus és az Apple között a tárgyalások jó ideje folynak. Pontos részleteket nyilván senki sem árul el, de a lényeg, hogy nem lógatták a lábukat az elmúlt hónapokban.

Fontos látni, hogy szokás szerint az apró, széttöredezett piac jelenti a problémát.

Meg az iTunes valódi üzleti modellje, amiről azt hihetnénk, hogy az előadó és a vásárló szinte közvetlen kapcsolatban áll egymással, valójában rengeteg szereplő van közöttük: több, mint a régi, cd-s időszakban volt.

A dalok ugyanis nem úgy jutnak a boltba, hogy a jogtulajdonos elküldi azt az Apple-nek, és már mehet is a letöltés: az Apple kész csomagokat vásárol fel az úgynevezett tartalomaggregátoroktól, ezernyi előadó milliónyi dalával. Valójában csak a tartalomaggregátorok tárgyalnak a jogtulajdonosokkal, ezek vásárolják fel a kínálatot és adják át az Apple-nek. Csakhogy: hiába van magyar tartalomaggregátorok, például a WMMD.hu, még ezek is túl kicsik ahhoz, hogy az Apple ingerküszöbét megüssék, éppen ezért a hazai szolgáltatóknak előbb meg kell egyezniük valamelyik nagy, nemzetközi tartalomaggregátorral, például az IODA-val, hogy azon keresztül végre bejusson a magyar kínálat a Store-ba.

Mivel azonban itthon nagyon sok kézben, képviseletben vannak a szerzői jogok, néhány hazai szereplő még ahhoz is túl kicsi, hogy egy nemzetközi aggregátor leüljön vele tárgyalni, így roppant bonyolult a magyar kínálat elérhetővé tétele. Még aki be akar jutni a Store-ba, az is csak nagyon nehezen tud.

A hazai jogi képviselők nyilván megpróbálnak segíteni ebben a helyzetben, hiszen nekik az az érdekük, hogy az iTunes tele legyen magyar előadók dalaival. Diktálni nagyon nem tudnak az Apple-nek, hiszen annak akkora a súlya: jön, átadja a szerződést, amit alá kell írni, mert ez a hazai felhasználók, de még az előadók, jogtulajdonosok érdeke is. Ugyanakkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a feltételek elfogadása mellett a lehető leggördülékenyebb legyen a magyar előadók beszivárgása a Store-ba, hogy végre tárgyaljon a magyar aggregátorokkal az Apple.

És persze egyeztetni kell még a nemzetközi szerződéseket is a hazai joggal.

Ez nagy meló, de a végéhez közelednek. Állítólag napokon, legrosszabb esetben egy-két héten belül várható a Match hazai megjelenése, amivel nemcsak egy tök jó szolgáltatással leszünk gazdagabbak, de egyúttal egy rakás magyar előadó is felbukkan a bolt kínálatában.