almalé és kungfu Rólunk

Na de milyen a Lion?

Nem lesz hosszú poszt. Elég röviden el lehet mondani.

Az új funkciók: feleslegesek. A többségüket, például a Launchpadet szerintem sosem fogjuk használni, a fordított scrollt eddig minden ismerősöm kikapcsolta, a Mission Control kevésbé átlátható, mint az Exposé és társai, a teljesképernyős nézet meg 2011-ben egy vicc.

Az ujjakkal előre-hátra-lapozás a böngészőben már szerethetőbb, az Airdrop szintén bejön, főleg, ha lesz elég lionos gép a közelemben, így ki tudom végre használni. Az Auto Save és a Resume hiszem, hogy jobbá teszi a világot, ahogy a Versions is, de nem ez a lényeg.

Ide figyeljetek: a lényeg a sebesség.

Van most nálam tesztre egy csúcsgép, egy 2,2 gigahertzes, négymagos Core i7-es processzorral szerelt MacBook Pro, ennek a teljesítménye háromszor nagyobb lehet, mint az én, 2,53 gigahertzes Core 2-essel szerelt Prómé. A Lion előtt érkezett, tehát még Snow Leo van rajta. Szűz rendszer, tele minden update-tel.

És egy elcseszett, nehézkes, lassú uszály az én Lionnal megturbózott kicsikémhez képest. Nincs egy dimenzióban a két gép, pedig a frissítés előtt még szerettem odaülni hozzá, de amióta a 10.7-es van a laptopomon, csak akkor használom a böszme Prót, ha valamilyen hardverigényes feladatba fogok.

Szóval nekem bejött az új operációs rendszer. Ugyanolyan használhatónak tűnik most, mint amilyen a Tiger volt annak idején, és amilyen a Leopard sosem tudott lenni. Szerintem a Snow Leo is rosszabbul indított, bár visszakeresve az akkori írásaimat, az első verziója annak is egész szerethető volt. Aztán pár update alatt elcsesződött.

De ez most nagyon bejövős, reméljük, az update-ek sem rontanak majd a helyzeten.

Nálatok mizu?



A káosz vége CRM-mel

E heti hirdetőnk a MiniCRM. Kik ezek és mit akarnak?

Akinek van vállalkozása, akár csak egyszemélyes, kelt már fel úgy az ágyból hogy basszus. Ezt is elfelejtettem. Mert annyi a meló, fejben kell tartani. Vagy elfelejtette a beosztott. Vonogatja a vállát, hogy előfordul.

Dolgoztam én is ilyen helyen. Figyeljetek, ismerős-e: postitek a monitorok szélén, körbe. Excel táblázatban vezetve a teendők. Csörög a telefon, nem veszi fel senki. Egyre hosszabb kávészüntetek. A beosztottak közül annak könnyebb a dolga, akinek tágasabb az aktív memóriája, mert fejben tud tartani húsz ügyfelet és harminc teendőt, majd módszeresen kivégezni ezeket. De nála is előfordul, hogy téved vagy elfelejt, ő viszont ahhoz is ért, hogy ezek nyomait eltüntesse.

Nagyjából így néz ki egy mai magyar káosz a kis- és középvállalkozásoknál. Állítólag erre nyújt megoldást a MiniCRM szoftver, én pedig személyesen is beszélgettem Barazsy Ákos ügyvezetővel, hogy megtudjam, pontosan hogyan.

MiniCRM Képernyőképek from MiniCRM on Vimeo.

 

Az alapfeladat egyszerű: az embernek van x mennyiségű partnere, y mennyiségű ügyfele és z számú potenciális vevője. Ezek alapján minimum x+y+z folyamat zajlik egy időben egy cégnél. Ezeket a folyamatokat az értékesítőkre bízzák, adnak nekik asztalt, széket, számítógépet meg egy vállveregetést. Ha észreveszik a hibát, leszúrást. Kevés.

A MiniCRM az ügyfelek alapján rendszerezi a folyamatokat. Tárolja x+y+z adatait, az értékesítők itt követik nyomon a saját munkájukat, ha bármi történik, ide viszik fel a változást. Ha beszélnek valakivel telefonon, ha írnak valakinek levelet, vagy ő ír nekik, azonnal ebben a rendszerben teszik meg a rutint, egyúttal a programban előre megadott választások alapján értékelik is a kialakult helyzetet. Egy elégedetlen ügyfél esetén például már ki is választják az okokat: kiderül, miért elégedetlen.

Barazsy Ákos szerint van egy ilyen vakság: ha a tulajdonos odamegy az értékesítőhöz, és megkérdezi, miért álltak el a vásárlástól, a beosztott egy ritka, és különleges okot mond majd. Ami felkeltette a figyelmét, az érdeklődését, ami szerinte fontos. Mert amit ötvenszer hallott, az már a könyökén jön ki. Kár, hogy a tulajdonost pont az az ötven érdekelné. Viszont a MiniCRM-mel nem kell megkérdezni a beosztottat, ha van kimutatás, a program pedig dobálja a grafikonokat.

Ez az alapvető funkciója a MiniCRM-nek: a folyamatok és a beosztottak kontrollja. A tulajdonos pontosan látja ki mikor mit dolgozott, látja, hogy a vevői mennyire elégedettek és miért. Minden egyes alkalmazott tudja, mikor kinek mivel mi a dolga, ha kell, átvehetik egy perc alatt a másik munkáját. Az egész olajozottan működik, kevesebb stresszel. Egyúttal az adatok egy külső szerveren vannak tárolva, így biztonságban tudhatjuk őket, és a hozzáférést is könnyen lehet menedzselni.

Mindezt nem egy egyszeri beruházással, karbantartással, kiszámíthatatlan költségekkel. A MiniCRM hűségidő vállalása és licencdíj nélkül adja mindezt, munkatársanként 1,25 euróért naponta. Ezért az összegért pedig nemcsak a webes szoftver használata, a tárhely és az egyéb, a rendszerben rejlő szolgáltatások vannak benne, hanem a segítség is: folyamatosan lehet keresni az kapcsolattartót, bármilyen kérdésünk lenne, akár a folyamatok optimalizálásával kapcsolatban. A MiniCRM ugyanis olyan, mint egy izgalmas nő: minél tovább kutatjuk, annál több arcát mutatja nekünk.



Kijött az iOS 5 negyedik bétája

A Lion felett érzett örömünkben ne feledkezzünk meg arról, hogy közeledik az őszi iOS-frissítés is, az Apple pedig nagyban készül. Tegnap kijött az iOS 5 negyedik bétája. Nem is akárhogy, a beta 3-at használók kábel nélkül frissíthettek, akár 3G-n is felmászott az új operációs rendszer a készülékekre. Az Apple mindenesetre felhívta a figyelmet, hogy az over-the-air frissítés után a fotók nem maradnak meg a gépen, ezért szinkronizálás szükséges a művelet után.

A vezeték nélküli szinkronizálás is megy, és nemcsak Maceken, hanem windowsos gépeken is működik majd. Öröm. Boldogság.

Megjelent a Documents in Cloud ficsör is, ami iWorks dokumentumokat szinkronizál azonnal a készülékeink között. Remélhetőleg az asztali iWorkkel is működik majd a dolog, nemcsak az iOS-készülékek között marad ez a funkció.



Utazó iPhone: Sao Paulo

A Utazó ezúttal Sao Paulóban járt, Ciró zsebében, aki már nem először viszi utazni a kis ribancot. Talán bizony ebből valami komoly is lehet. Bár egy megállapodott Utazót, aki otthon ücsörög a kandalló előtt, és Instagramra küldi a pattogó szikrákról készült fotókat, elképzelni sem tudunk. Nem is lesz ilyen!

Csatoltan küldök két képet Sao Paulóból, az egyik a szállodám tetején a medence mellől, a másik pedig Sao Paulo főutcáján készült: Avenida Paulistán. Egy szűk hetet töltöttem lent, ahol akkor kezdődött a tél, és eléggé hideg volt. A helyiek kabátban jártak mind, mondjuk én póló-pulcsiban jól elvoltam :)

Aki tud élni, az tud élni (részlet a Bölcsesség hatalmas erejű szavai című rovatból, amit hétvégén találtunk egy testépítő magazinban - jól szórakoztunk)



Isten veled MacBook! (2001-2011)

Van ok örülni, mert a Lion jól sikerült, az Air bővítése majdnem hibátlan, legfeljebb a 3G-s modem hiányzik belőle, a mini meg gyorsabb és olcsóbb lett, még ha ki is került belőle az optikai meghajtó.

Ezzel együtt a fehér kis MacBook kurvára fog hiányozni.

Nekem is volt egy ilyen gépem még 2006-ban, az első inteles modell, de a típus története sokkal régebbre nyúlik vissza: 2001-re, az Apple ugyanis akkor mutatta be a színes laptopokat leváltó iBook G3 DUAL USB-t. Elődei olyanok voltak, mintha iPodok lettek volna, borzasztóan divatos, de kissé komolytalan színes izék.

A 2001-es modell szögletesebb formát és egyetlen színt kapott: fehér lett. Bár a dizájnon azóta többször is változtattak, messziről, hunyorogva 2001. óta ugyanúgy nézett ki a legolcsóbb Apple-laptop.

Két méretben gyártották, 12,1 és 14,1 colos verziók voltak piacon és elég népszerű lett a gép: 30 százalékkal könnyebb és 50 százalékkal kisebb volt elődjénél, miközben a kijelző felbontása és a teljesítmény is nőtt. Egyébként az Apple már akkor is ügyes volt a szlogenekben, azt állította ugyanis, hogy twice as durable, kétszer olyan tartós, mint az előd.

Két évvel később aztán bemutatkozott az iBook G4-es, ami borzasztóan sikeres lett, néhány ismerősömnél a mai napig használatban van a gép, ami valamivel finomabb dizájnt és sokkal nagyobb teljesítményt kapott az apjánál. A processzorok órajele egyébként 800-1420 megahertzig skálázódott, az első modellben még Ati Radeon 9200-as került, és ebből is két verziót gyártottak, egy 12,1-est és egy 14,1-est.

A brandnek aztán a 2006-os MacBook vetett véget, ami dizájnjában az iBookra emlékeztetett, de csak egyetlen méretben, 13,3 colban gyártották, valamint teljesen kicserélték a belsejét: Intel processzor került a G4-es helyére.

Megjelenésben óriási változást jelentett az is, hogy kihoztak egy fekete verziót, ami a Darth Vaderek körében lett komoly siker. A legkisebb processzor az 1,83 gigahertzes Core 2-es Duo volt.

2008-ban aztán bemutattak egy fejlettebb, drágább modellt is, az alumíniumverziót, ami ugyanazt az unibody házat kapta meg, mint a 15-ös MacBook Pro. Jóval erősebb grafikus mag, Mini DisplayPort, LED kijelző került a laptopba, amit ebben a konstrukcióban alig egy évig árult az Apple: 2009-ben frissítette a típust és átnevezte MacBook Próra, azóta van ebből a gépből 13 colos modell, a MacBook meg azóta megint csak műanyag burkolattal volt kapható.

Még ugyanebben az évben, egészen pontosan októberben került piacra az átalakított, csak fehérben kapható MacBook, ami valamivel szebb és strapabíróbb külső kialakítást, tartósabb akkumulátort, LED kijelzőt, meg sok egyebet is kapott, és nem is tudott sokkal kevesebbet, mint a 13-as Pro modell.

Tavaly májusban még frissítették, aztán idén július 20-án befejezték az árusítását.

A mostani, a 67. alkalom, hogy a MacBook taget használjuk az Appleblogon és talán az utolsó.

Szevasz, fehér Apple laptop!

Élt: 2001.05.01-2011.07.20.




süti beállítások módosítása