Tegnap elindultam légkondit venni. Lakást vásároltunk, megy a felújítás, darabokban a padló, plafon, oldalfalak cseréltek helyet egymással, ilyenkor kell kifúrni a helyet a csöveknek, mert azokat falazással és festéssel tökéletesen el lehet rejteni.

Nem voltak nagy elvárásaim. Annyit tudtam, hogy a nappali lehűtéséhez egy 3,5 kilowattos egységre lesz szükség, de ebben a szegmensben szarok a technikai csodákra: nem szeretjük Dórával a légkondit, csak végszükség esetén használjuk, azokon a nyári estéken, amikor a 30 Celsius fok miatt képtelenség aludni. De csak akkor, meg néhány hőségriadós napon. Az invertereset ajánlják, mert az kevesebbet fogyaszt, meg ügyesebben tartja a hőmérsékletet, de ilyen használat mellett a villanyszámlán ezer év alatt sem spórolnám meg az árkülönbséget, és nem kell pontosan 25 Celsius fok, bőven elég a 24-26, amire az úgynevezett on/off-os olcsóbb technológia is alkalmas.

A szoba lehűtésén kívül csak egy elvárásom volt: legyen szép.

Szép!

Na ilyen nincs. Végigjártam egy rakás szaküzletet, megnéztem több tucat gyártó termékeit 120-360 ezer forintig, és egyik rondább volt, mint a másik. Alapesetben ugye így néz ki egy légkondi:

Letisztult, arányos is persze, de mégis egy nagy, ormótlan műanyagdarabról beszélünk, ami egyszerűen nem passzol egy gondosan megtervezett nappaliba. Ha minimalista lakást rendezek be, akkor welcome, de minden más esetben csak szükségmegoldás, egy kényszer, felrakjuk a falra a légkondit, mert megszoktuk, hogy ilyen, és közben némán elfogadjuk, hogy hazavágjuk a szoba kialakítását, stílusát.

Ráakadtam a Samsung spéci sorozatára, ami annyival tud többet, hogy fekete, és valami LED világít belül mindenféle formákat megjelenítve. Pontosan ennek az ellenkezőjét várom egy klímától, aminek minden értelmes számítás szerint sokkal inkább észrevehetetlennek kéne lennie:

Nem fogadtam el, hogy csak ezek vannak, így tovább kerestem. Tudtam is, hogy mit. Létezik az LG-nek egy sorozata, az Art Cool, aminek a fő extrája a dizájnos kialakítás. Ezért kérnek egy rakás pénzt érte. Láttam is már szórólapokon, és azokban tetszett, mert pont azt tudja, amire szükség van: észrevétlen. Nem is kell tudnia mást. Egy nagy, funkcionális test ne gondolkozzon azon, hogyan tud a lakás díszévé válni, mert nem tud. A legjobb, ha nem látszik. Az Art Cool elvileg pont ezt tudja, mert az előlapja üveges és egy képet csúsztathatunk bele, olyat, amilyet akarunk. A végeredmény kábé így néz ki:

Csak arról nem beszélnek a prospektusok, hogy a készülék oldala meg ilyen:

Hacsak nem egy csőszobában lakunk, aminek a túlsó végében van a klíma, szükségszerűen ezt a nagy, ormótlan műanyagdarabot fogjuk nézegetni hosszú éveken át úgy, hogy csak a szép kialakításért fizettünk ki egy valag pénzt.

És ebben a pillanatban eszembe jutott az Apple. Hogy mennyire más lenne ez a piac, ha az kaliforniai cég is szereplője lenne, és mennyire természetesnek gondolnánk azokat az apró forradalmakat, amiket Jobsnak és csapatának köszönhetünk.

Eszembe jutott, hogy az Apple előtti korszakban így nézett ki az asztali számítógépem:

Aztán hogy a kontár dizájnerek a mai légkondikon is tetten érhető tévútra tévedtek, amikor fel akarták dobni a formát ahelyett, hogy inkább rejtegették volna azt:

Végül hogy most, Apple felhasználóként milyen opcióim vannak:

Meg hogy milyen volt az okosmobil és főleg a tablet az Apple előtt, és után:

Jó ideje tart már ez a pereskedés a Samsung és az Apple közt, és józan ésszel nézve persze még az Apple táborába tartozók is abszurdnak gondolják, hogy a kaliforniai cég le akarja védeni a semmit. Hiszen az iPhone és az iPad dizájnja egyáltalán nem jellegzetes, nincsenek benne meglepő formai megoldások, váratlan húzások, egyszerűen csak tökéletesen funkcionálisak és hibátlanul beleolvadnak a környezetükbe.

De ott van Jony Ive, aki sokszor hangoztatta, hogy arra a legbüszkébb, ami kimaradt az iPadből, és nem arra, ami belekerült. És emlékezzünk Steve Jobs-ra is, aki szerint a dizájn nemcsak a csomagolás, a dizájn minden, az határozza meg a készülék kialakítását és attól lesz használható, szerethető a termék. És rakjuk össze a két gondolatot, amiből világosan látszik, hogy az elhagyás a dizájnra is igaz: az Apple azért tud fantasztikusan szép termékeket alkotni, mert nem akarja előtérbe tolni magát, nem akar a szobánk, zsebünk, táskánk díszévé válni, mer végtelenül leegyszerűsített lenni, amihez persze elképesztő stílusérzék és elszántság kell.

Végignéztem a légkondipiacon és fájó volt az Apple hiánya. Több tucat gyártó is versenyez egymással, de nem akad köztük egy, EGY olyan sem, amelyik egy letisztult, környezetébe olvadó, szinte észrevehetetlen készülékkel versenyezne. Akik kísérletet tesznek rá, azok is elbuknak, de már a felemásra sikerül próbálkozás árát is nagyon meg kell fizetnünk. És a számítógépes meg tabletes képeken végignézve az is látszik, hogy a légkondipiac szereplői az első két lépcsőt megmászták, de az Apple-höz hasonló, másként gondolkozó cég nélkül egyszerűen képtelenek eljutni a harmadik lépcsőfokra, ahol a saját kategóriájában az iMac és az iPad is található. Ehhez ugyanis már nem fejlődésre, hanem forradalomra lenne szükség, arra meg nem képesek a gyártók.

Úgyhogy gyártson az Apple klímát, robotgépet, háztartási elektronikát, tévét, mindent, hogy megmutassa a többieknek, az egyszerűség és letisztultság miért az elérhető csúcs egy elektronikai berendezés dizájnjában.