Tegnap megjelent a Garage Band iPadre készített verziója, és az iMovie-t is update-elték, hogy kompatibilis legyen a második generációs táblával. Ezzel úgy érzem, második generációba léptek az iOS-zenészek, az első generáció csúcsát nyilván ő jelentette (Kim Yeo Hee már befutott zenész), a második generációban viszont már ciki lesz iPhone-nal és ingyenes szintikkel villogni, a 4.99 dolláros GarageBand iPaden lesz az alap.

Persze a GarageBand több ennél, akár saját hangszert is köthetünk az iPadre egy átalakító segítségével, és a felkínált dobalapokkal és összedobott basszussal kiegészítve egész kellemes időtöltést okozhatunk. A félprofi felhasználóknak (tehát a hangszert rákötőknek) viszont nem minden esetben ajánlott, hiszen azért a maces verzió két giga RAM-mal is kiakadt időnként, ha sok effektet tartalmazó sávokat kellett lejátszani, így itt nyilván még nagyobb a korlát. Akinek viszont nincs Mac, vagy sokat utazik, a gitártokban még pont elfér egy iPad.

Az Apple ezzel a szoftverrel is alapvetően azt tűzte ki célul, ami minden más területen is az alapfilozófiája: lehessen úgy használni, tudjunk úgy zenét készíteni, hogy nem értünk hozzá, vagy csak minimálisan. Okoshangszereket építettek a programba, a gitárnál csak az akkordokat és a pengetés mikéntjét adjuk meg, és már reszeli is a harmóniákat. A gitárhoz erősítőt választhatunk, a dobok helyzetét mi állíthatjuk be, és itt van az a kép, ami után minden eddigi iOS-dobprogram ócskaságnak tűnik:

A programot állítólag sikerült remekül optimalizálni, hasít a táblán.

Az új iMovie-ból most csak a beépített CNN-tudósítás témát emelném ki, ha Csabával valaha videóblogra váltanánk, mindenképpen ezt fogjuk használni. (A programot első generációs iPadre is fel lehet imádkozni, így)