Most, hogy Steve Jobs ismét háttérbe vonult betegsége miatt, és előtérbe került Tim Cook, érdemes egy posztot áldozni rá is. Nem kezdek bele az életútjába, az már megvolt 2009-ben, viszont tavaly beszédet mondott az Alma Materében, az Auburn egyetemen. Mivel Jobs megítéléséhez, a róla kialakult képhez nagyban hozzájárul a 2005-ös stanfordi beszéde, a folytonosság okán a jelenlegi Apple-vezetőt is érdemes meghallgatni:

Nem akarok belemenni abba, hogy ez sokkal kevésbé inspiráló, egyszerűbben szerkesztett beszéd, mint Jobsé, Cookról eddig is tudtuk, hogy picit sótlanabb, unalmasabb előadó a CEO-nál, de őt operatív igazgatóként valószínűleg inkább a pontosságáért szeretik.

Mindenesetre elhangzott néhány érdekes információ arról, hogy a Compaq-nál dolgozva, 1998-ban idióta döntésnek tűnt csatlakozni az Apple-höz. Logikusan végiggondolva egyetlen érv sem szólt Steve Jobs cége mellett, mindenki lebeszélte az Apple-ről, aminek rendbehozatalára Michael Dell pár hónappal Cook érkezése előtt nyilvános javaslatot tett: be kell zárni, és a részvényeseknek adni a pénzt. Tim Cook a csatlakozást élete legjobb döntésének nevezte.

Arról, hogy ő lehetne az Apple következő vezérigazgatója, így beszélt korábban:

Látom magam előtt Steve Jobsot, ahogy hetvenévesen, ősz hajjal vezeti az Apple-t, miután én már rég nyugdíjba mentem.