Ez egy ilyen ipar, kellett nekem hordozható gépet vennem, úgy kell nekem, zuhanjak le!
Két napig Amszterdamban voltam, ami egyébként zseniális hely, de erről majd az Utazó iPhone-ban írok bővebben, mert a szállodám ablakából lefotóztam a kis kurvát, szóval a szombati sorozatban a helye.
Munkaút volt, elég sok elfoglaltsággal, így a reptérre már rohannom kellett, nem tudtam kényelmesen pakolni, csak belegyűrtem a cuccaimat, a ruhámat, a zakót, mindent a hátizsákomba, belepasszíroztam még a laptoptáskámat is, amitől az eredeti mérete másfélszeresére duzzadt. Jött a filmes jelenet, ahogy a hátizsákra térdelve próbáltam összehúzni a cipzárt, sikerrel.
Legközelebb a repülőtéren vettem elő a laptopot, hogy megmutassam a holland vámosoknak, nem minden kokain, ami fehér, aztán a repülőgépen elkezdtem nézegetni a képeimet, amikor a képernyőn észrevettem ezt:
Közelebbről ezt:
Színes felületen szerencsére nem látszik, és a sérülés mellett látható mappa méretéből azért sejteni lehet, hogy nem valami óriási zúzódásról van szó, de fekete háttér előtt nagyon zavaró.
Megpróbáltam reprodukálni a történteket. Talán emlékeztek még, hogy pár hónapja topcase-t cseréltem. Azóta feltűnt, hogy egy alig látható, de el nem tüntethető karcolásnyom van a monitoron, nagyjából ott, ahol lecsukás után a Space alatti ároknál találkozik az lcd a házzal. Az új topcase tehát nem pontosan ugyanott van, mint az eredeti, pár tizedmilliméterrel kijjebb áll, ami egy jó kis karcoláshoz már pont elég. Most meg a sérüléshez.
Egyáltalán nem akarom lecserélni a gépemet, tökéletesen elégedett vagyok vele, de a következő hetek kérdése lesz, hogy mennyire tudok együtt élni a problémával.
stevejobs
2009.03.01. 07:18
Címkék: itunes
Úgy néz ki, szép kis per lesz a legfehérebb amerikai rapper beadványából, aki a szokásos jogdíjfizetési kereteket szeretné megváltoztatni, szerintem teljesen jogosan. Eminem beadványában arra hivatkozik, hogy az online zeneáruházak esetében a kiadóknak nem keletkezik akkora költségük, mint a hagyományos forgalmazásnál, hiszen nem kell több millió cd-t és borítót legyártaniuk, majd azokat a kereskedőkhöz eljuttatniuk: csak annyi a dolguk, hogy átküldenek két fájlt az Apple-nek.
A levezetésből csodásan látszik, mekkorát változott a zeneipar az elmúlt években és hogy milyen idejét múlt az a modell, amiben a bevétel 30 százaléka az előadóé, a maradék 70 meg a kiadóé. Ennek a felosztásnak még volt értelme akkor, amikor valóban komoly költségek keletkeztek a terjesztés során, a digitális boltok idejében viszont ideje új szövetséget kötni.
Eminem nem akar sokat: jelenleg az iTunes 99 centjéből 29 cent marad az Apple-nél, 70 megy tovább, amiből 50-et megtart a kiadó, 20-at kap az előadó. A rapper szerint viszont a digitális forgalmazásból származó kereskedő utáni bevétel ötven százalékát át kéne adni a művészeknek, tehát dalonként 35 cent járna.
A kiadók persze arra hivatkoznak, hogy azért még mindig van egy rakás költségük, így jár a 70 százalék, a bíróság majd eldönti, hogy igazuk van-e.
Az biztos, hogy a Radiohead In Rainbows-című, egyébként egészen kiváló albuma óta forradalom zajlik a zeneiparban és a status quo már sokáig nem tartható fenn.
stevejobs
2009.02.28. 18:47
Címkék: mac os x
Itt szeretném megjegyezni, hogy hosszú ideig tartó ellenállás után feltelepítettem a Leopardot a Tiger helyére, de a 10.5.6-os pontosan ugyanazokat a tüneteket produkálja, amik miatt annak idején a 10.5.1-ről visszatértem a 10.4.11-re.
Ez a rendszer kérem szépen nálam nem stabil.
A legjobban azt szeretem, amikor elkezd strandlabdázni a böngésző, majd a szövegszerkesztő, kétségbeesve a dockra húzom a kurzort, hogy kilőjem az alkalmazást, erre kifagy a dock, az Alma-menü Force Quit parancsára böknék, de az is kihal, az egyetlen életképes alkalmazás rendszerint az iTunes marad, amit még hosszú percekig tudok mozgatni az asztalon, viszont amint rábökök valamilyen gombra, az is összeomlik fejben. A rendszer magával rántja.
Na szóval, a Snow Leopardban nem akarok meglátni semmilyen értelmetlen dockcsicsázást, meg twice as amazing átlátszó felső menüsávot, de nagyon remélem, hogy sikerül a stabilitásnak azt a minőségét elérni, amit a Tigernél egyszer már megvalósult. Mert ez így kérem Windows.
stevejobs
2009.02.28. 12:45
Címkék: imac
Gondolhatnám persze azt is, hogy azért, mert senkinek sem kellenek és leálltak a gyártással, de a 28-as gép még mindig a legmodernebb az egész sorozatban, nem hinném, hogy pont erre nem lenne kereslet. Akárhogy is, a szokásos 1-2 napos várakozási idő 2-4 napra nőtt az amerikai, kanadai, francia és japán kereskedésekben, ami a készletek gyors csökkenésére utal. Ugyanezt a verziót erősíti, hogy az Amazon kínálatából gyakorlatilag eltűnt a 3,06 gigahertzes modell, már csak a partnerkereskedések révén lehet fellelni a legerősebb iMacet.
Hogy mit jelent mindez?
Fogalmam sincs!
Na azért tippem van: jönnek az új gépek, ki kell szórni a régi készleteket, mert az senkinek sem jó, ha a legdrágább konfiguráció előző generációjából szorul be egy nagyobb adag. A technológia adott, a 9600-as Geforce beépítése nem lehet probléma, a négymagos Core 2-esek szintén rendelkezésre állnak, ezekből az alkatrészekből én is összelegóznék egy iMacet a reggeli és az ebéd között.
Há' de komolyan mondom...
stevejobs
2009.02.28. 07:27
Címkék: utazó
Ismét szombat, ismét utazó iPhone rovatunk következik. Jó ez a rendszeresség, az ember próbáljon rutinszerű életet élni, mondta egyszer Sting, akitől még ezt is elfogadjuk. Ő minden nap hajnalban kel, elsétál az erdőjébe, megeteti a kacsáit a tóban, és szép dolgokra gondol.
Legutóbb Sting olyan szép dolgokra gondolt sétái közben, hogy kiadott egy trubadúr énekeket tartalmazó cicanacis albumot, amit már eléggé nehéz elnézni a Police énekesének. Fogalmam sincs, hogy jutottam idáig, kicsit eltávolodtam a tárgytól, valahogy át kellene fűzni a gondolatot erre a Németországban készült képre. Megvan! A trubadúrt cseréljük le Minnesängerre, és meg is vagyunk.
Osnabrückben járt az iPhone, miután kecsesen az Appleblog egyik olvasója, rivera zsebébe bújt. A város jóval az első Minnesang akkordok előtt született, ugyanis Nagy Károly alapította 780-ban. Igen. Akkoriban, ha a templom mellett feltartottad az iPhone-od, rögtön ketten csapták le a kezedet csuklóból. Ilyen világot éltünk.
Első ránézésre a város képen látható utcája akár Prágában is lehetne, már ha leszámítjuk azt az egy-, másfél millió turistát, akik ebben az esetben nem látszanak. Szeretem az ilyen nagyvonalú, kisvárosi szépséget.
