almalé és kungfu Rólunk

Gyorsabb a régi MacBook Air

Na, ezt a tesztet én sem nagyon értem, de a számok magukért beszélnek. Kezdjük gyorsan a grafikonnal, hogy legyen mit magyarázni:

Ahogy azt láthatjátok, a Macworld Speedmark (és még sok más) tesztje szerint a lapos gép új csúcsmodellje valamivel lassabb lett, mint a 2008 októberi verzió. A belépőtípus leheletnyit ugyan gyorsult, de benchmarkokon kívül aligha érezhető a változás, pedig a hardver azért jóval erősebb lett.

Egészen pontosan 15-16 százalékos a változás, miközben a teljesítmény az egyik esetben nyolc százalékkal nőtt, a másikban meg két százalékkal csökkent.

És ez azért durva.

Nem tudom, mit művelnek az Apple-nél, de Cupertinóban láthatóan élvezik, hogy nincsenek közvetlen versenyben a konkurensekkel, hogy senkitől sem zavartatva végezhetik el a fejlesztéseket. Az elmúlt évben például hiába kaptak jóval erősebb grafikus gyorsítót az iMacek vagy a MacBook Prók, azok teljesítménye szinte alig változott. Sőt, a legtöbb teszt szerint a drágábbik laptop Geforce 9600-asa semmivel sem gyorsabb, mint a mellette dolgozó, valójában harmad akkora teljesítményre képes Geforce 9400-as.

Most meg itt vannak az erősebb processzorok, amik nem, vagy alig nyújtanak többet elődeiknél.

Mintha az Apple nagy ívben szarna arra, hogy a pluszteljesítmény a szlogeneken túl a valóságban is érezhető legyen.

Nem tudom, mi a MacBook Air belassulásának az oka, a Macworld szerint az egészről a power management tehet: valószínűleg az apró házban hamar túlmelegszik a 2,13 gigahertzes csip, ezért a rendszer visszaveszi a teljesítményét. De hát nem megyünk sokra a kétszáz lóerővel, ha minden egyes gázadásra elvesz belőle biztonságból százat az elektronika.

Kíváncsi vagyok, hogy valamelyik software update segít-e majd a Core 2-eseken, bár a Geforce 9400/9600-problémáját a mai napig nem sikerült megoldani, pedig már háromnegyed éve piacon vannak a dupla grafikus maggal szerelt MacBook Prók. 



Fake! Kamu! Apple! X. rész

Heidrich Dániel küldte el nekünk az elektronikai cég hirdetését, ami valami rettenetes aknamunka eredménye lehet: először odacsalogatja az olvasó tekintetét az óriásira méretezett, 24990 forintos árral az iPod shuffle-re, ami a terv első, de legfontosabb része: az agyban rögzül, hogy itt most Apple-termékről van szó. Majd tétován átfokuszálunk a shuffle-től balra található, iPod-like Myaudióra, és megállapítjuk, hogy valószínűleg ugyanattól a gyártótól harmad áron kaphatunk olyan, kijelzővel is szerelt modellt, ami még videókat is képes lejátszani. Hát naná, hogy a hamisítványt választjuk, főleg, hogy a kép alapján a shuffle akkora, mint egy olajoshordó (for you).

Jobb lesz vigyázni, ott vannak már mindenütt.



Michael Jackson átvette a vezetést az iTunes-ban

Kemény nap volt csütörtökön, először Farrah Fawcett, aztán Michael Jackson ment el, pénteken már arról cikkeztek a külföldi lapok, hogy ki nem halt meg: volt hír például arról, hogy Jeff Goldblum még köztünk van, aztán meg arról, hogy Harrison Ford igenis él.

Jacko kidőlésével úgy tűnik, hivatalosan is véget ért a nyolcvanas évek, kis személyes adalék, hogy nekem hattól tizenkét éves koromig ő volt a kedvenc előadóm, már csak ezért is elszomorított a hír, még ha az utóbbi években mutatott teljesítménye alapján olyan nagyon azért nem is lepett meg. Mindenesetre tegnap a szerkesztőségben Michael Jackson Tribute-órát tartottunk délután kettőtől háromig, ami abból állt, hogy a legjobb számokat játszottuk egy hatwattos hangszóró Volume-gombját maximumra tekerve, illetve egy gyenge pillanatomban moonwalkolni tanítottam egy tanácstalan kollégát.

Miközben mi fejet hajtottunk az előző évszázad egyik legismertebb figurája előtt, Jackson olyat tett, amit már vagy húsz éve nem: az eladási listák élére kúszott. A sztár halálhírére a vásárolók megtámadták az iTunes-t és elkezdték vásárolni a dalait. A TOP 25-ből 19-et Jackson énekelt, a TOP 10 albumból meg 9 volt köthető hozzá. Ilyen eredményt sem élő, sem holt művész nem ért el az iTunes 2003-es elindulása óta.



Utazó iPhone: Svéd antitézis

Egy hete, miután lelki katarzis érte teremtője közelsége miatt, utazónk nekivágott az ismeretlennek. A legfinomabb borokat akarja kóstolni, a legveszélyesebb helyekről akar leugrani, és a legdrágább gyémántos iPhone-lányokra mászni hátulról.

Legutóbb Egyiptomban járt, hogy kipróbálja, milyen az igazán meleg. Most az északi sarkkörön túrázott, hogy a heredermesztő hideget is megtapasztalja, Szabszi zsebében élte túl a svéd szeleket.



Lisa Ekdahl hazájában jött rá a hegeli gondolatmenet logikájára, és oldotta fel tapasztalatait egy szintézisben: van, ahol meleg van, és van, ahol hideg, de a legjobb a zsebben. Erről jut eszembe az a történet, amikor egyszer a filozófiatanáromat kértem meg, hogy gyújtson fényt az elménkben a hegeli tézis-antitézis-szintézis hármassal kapcsolatban.

Megfogta a műanyag poharát, és megkérdezte: mi ez? Mondom, pohár. Ezután széttépte miszlikbe, a maradványokat szétszórta az asztalon, majd rámnézett. És most micsoda? Érti?

Ez volt talán az egyetlen gondolatmenet, aminek a végére jutottunk. Sőt, ha jól emlékszem, ez volt az egyetlen mondat, amit befejezett. Imádtam.



Elképzelt beszélgetés a Gizmodo szerkesztőségében

A Gizmodón megjelent Steve Jobs rövid életrajza. Nem igazán értem, mit keres ott, de gondolom, valahogy így történhetett:

- Hé, John. Mi van most Steve Jobs-szal? Megmarad?

- Hát nagyon úgy néz ki.

- De akkor most mit csináljunk ezzel a rohadt életrajzzal? Egy éve itt porosodik az élesítésre váró anyagok között. Mire aktuális lesz, lehet elölről kezdeni az egészet.

- Hát rakd ki most. Miért ne? Mi a címe?

- Steve Jobs élete.

- Akkor legyen a címe: Steve Jobs élete - mostanáig. Az elejére meg írd azt, hogy nem a mája miatt rakjuk ki.

- Oké, kitettem.

 




süti beállítások módosítása