Majdnem egyszerre került piacra a Windows 7 és a Snow Leopard: régóta nem volt ennyire aktuális a Microsoft operációs rendszerének és az OS X-nek az összehasonlítása. Főleg, hogy most már ugyanazon a hardveren is futtatható a két program, szóval tényleg lemérhető, hogy melyik a jobb.

Erre szokták mondani, hogy melyik-mire ugye, de én ebben nem hiszek. Vannak ugyan a periférián olyan felhasználók, akiket az alkalmazási terület rákényszeríti valamelyik platformra, de a középen élő óriási többségnek valójában tök mindegy, hogy melyik rendszert használja. Netezni, zenét hallgatni, képeket nézni, videót vágni mindegyikkel lehet, már csak az a kérdés, milyen minőségbe, milyen tartalékok mellett.

Őszintén szólva a Snow Leopardban a kezdeti lelkesedés után csalódtam kissé: alig két hét használat után stabilitási problémák jelentkeztek, és nemcsak a hároméves, upgrade-elt MacBookomon, de a tesztelésre kapott, 2,8-as MacBook Prón is a kelleténél többször láttam a strandlabdát, pedig egy 625 ezer forintos konfigurációról beszélünk.

A Windows 7 ezzel szemben olyan gördülékenynek tűnt, hogy az éles tesztig meg voltam győződve arról, hogy némi előnyt is összekapart magának a Microsoft az Apple-lel szemben. Aztán amikor elvégeztem mindkét géppel ugyanazokat a feladatokat, rájöttem, hogy csak érzéki csalódásról volt szó: a 10.6-ossal azért nem voltam elégedett, mert sokat vártam tőle, míg a 7-es azért okozott örömöt, mert nagyrészt megszabadult a windowsos problémáktól. Végül aztán kiderült, hogy még mindig nem volt képes felnőni az OS X szintjére.

Valószínűleg soha nem is lesz képes, hiszen képtelenség végtelen számú hardverre ugyanolyan jól optimalizálni a kódot, mint néhány tucat konfigurációra, de ugye egy felhasználó nem végtelen számú gépet használ, csak egyet, jó esetben kettőt. Éppen ezért az ő szempontjából csak az a fontos, hogyan működik az elé pakolt gép, és ha jól, nem keseríti el, hogy egy rakás másik konfiguráción meg sehogy.

Nem mennék bele a részletes teszteredményekbe, azokat mindenki elolvashatja itt, inkább csak az általános benyomásokról beszélnék.

Formai megvalósítását tekintve szerintem az OS X még mindig sokkal szebb, mint a Windows, mert ami az egyiken természetes elegancia, az a másikon izzadságszagú dizájn. Mondjuk a 7-es még mindig az egyik legvonzóbb Microsoft-operációs rendszer, egész kellemes a szemnek, de hiányzik belőle az a könnyedség, ami az OS X-nek már a kezdetek óta sajátja.

Funkciók tekintetében papíron nincs nagy különbség a két program között, a valóságban viszont elég nagy az eltérés. Mert például a Windowsban is van backup-szolgáltatás, az még mindig nem olyan kényelmes, magától értetődő, mint a Time Machine. Utóbbit a külső merevlemezt használó Mac-júzerek túlnyomó többsége napi rendszerességgel használja, de alig van olyan windowsos ismerősöm, aki kitartóan backupolna, és ez a 7-essel sem változik majd,

Ugyanígy bár a Windowshoz letölthető MSN-ben megvannak azok a funkciók, mint az iChatben (némi bűvészkedéssel például át lehet venni a csevegőpartner gépe felett az irányítást, ha segíteni akarunk egy elakadt havernak vagy családtagnak), de ezeket egyszerűen nem tolja a rendszer a képünkbe, nem nyalja meg a kezünket, hogy használni akarjuk őket. Így viszont a többség számára egyszerűen nem is léteznek.

Aztán ott az iLife-programcsomag, ami ugyan nem az OS-hez, hanem a géphez jár, de így vagy úgy, ott van mindegyik Macen: a Windowsban azonban nincs jópofa weblapkészítő, filmvágó vagy zeneszerkesztő program, mert ami volt benne, az most kikerült.

És akkor ott az ár: a Snow Leopard upgrade 8 ezer forintba kerül, a vele leginkább összemérhető Windows 7 Ultimate-frissítés meg a Microsoft hivatalos árlistája szerint 100 ezer forintba fáj, és az OEM-verzióért is 56800-at kérnek (ennél szerencsére ez tízessel olcsóbban is meg lehet szerezni). Szóval az OS X töredékáron megkapható a Windowshoz képest, ami némiképp ellensúlyozza, hogy egy Mac körülbelül öt-tíz százalékkal drágább, mint egy hozzá hasonlóan felszerelt, hasonló kiépítésben árult brand-pc.

De térjünk a lényegre, a teljesítményre. Mint írtam, eleinte úgy éreztem, hogy nincs nagy különbség a két rendszer között, aztán ahogy jobban belevetettem magamat a használatukba, kiderült, hogy a Snow Leopard még a strandlabdázással együtt is fürgébb, kényelmesebb.

Később aztán a tesztprogramok is alátámasztották a gyanúmat: az OS X 5-35 százalékkal volt gyorsabb a Windows 7-nél, attól függ, hogy milyen programmal néztük a különbséget. Óriásira nőtt a Snow Leopard előnye a multitask-próbáknál, úgy látszik, mégsem feleslegesen pepecseltek annyit Cupertinóban a Grand Centrallal. Az összes elvégzett teszt átlaga 20 százalékos OS X-fölényt mutatott ugyanazon a gépen, ami azért meglehetősen jelentősnek nevezhető, hiszen ezek alapján a Snow Leo 2,8 gigahertzes processzorral olyan gyors, mint a Windows 7 a 3,4 gigaherzes Core 2-essel lenne. Mindez persze a gyakorlatban nem pont így működik, de nyilván értitek, mire gondolok.

Főleg, ha megnézzük, meddig bírja az egyes rendszerek alatt az akkumulátor: amikor csak böngészőket futtattam, jobban állt a Windows, mert a Macre tragikusan megírt Flash miatt a bannerek túlpörgették a processzort, filmnézés, kódolás vagy dvd-zés közben azonban már jobban teljesített a Snow Leopard. Időnként egészen döbbenetes módon 50-60 százalékkal tovább bírta a telep OS X alatt.

Szóval ha a véleményemre vagytok kíváncsiak: jó lett a Windows 7-es, mert használat közben már egyáltalán nem olyan feltűnő a lemaradása, mint korábban volt, éles helyzetben viszont nyilván nagyon tudnak hiányozni a kieső tápmentes percen, órák, ahogy a rendelkezésre álló pluszteljesítmény is a Snow Leo felé húzza a mérleg nyelvét. Nem is beszélve a funkciókról és a megjelenésről.

Ezzel együtt a Windows óriásit faragott a hátrányából, és az OS X elveszíteni látszik az egyik legnagyobb előnyét: hogy tudniillik nemcsak a kimutathatón használhatóbb, mint a Windows, hanem érzetben is sokkal kényelmesebb annál. Mert bizony munka közben teszek arra, hogy a benchmarkok mit mutatnak, lényegesebb, hogy milyennek érzem a rendszert, és ebben már nincs olyan nagy különbség.

Azért persze még mindig nem tudok egyetlen okot sem arra, hogy visszatérjek a pc-re.