A kaliforniai útról meglehetősen sok élménnyel tértem haza, köztük néhány olyannal, amit idáig még nem meséltem el nektek. Most viszont, hogy Ádám valami vízparton mereszti a seggét, miközben én a kánikulában robotolok, úgy döntöttem, hogy megosztok veletek néhányat.

Az egyik nem is sztori, csak egy kép, ami viszont némi előjátékot igényel.

Történt, hogy ellátogattam a Computer History Museumba, Mountain View-ba, ahová mindenkinek érdemes bekukkantani, ha a környéken jár: összegyűjtöttek itt minden izgalmas gépet az informatika kezdetétől, a kiállítótér 95 százaléka a régi szuperszámítógépekkel foglalkozik, parádés hely, komolyan mondom.

A maradék öt százalék inkább csak két polcos szekrény, ezekre dobálták rá az utóbbi két-három évtized legfontosabb személyi számítógépeit. Köztük jó néhány Macet.

Mindenesetre sokkal többet, mint amennyi indokolt lenne a cég piaci részesedése szempontjából, de hát a múzeumban nagyon jól tudják, hogy az Apple apró cégként is meghatározó tudott maradni és gyártott néhány olyan Macet, amik aztán alakították saját koruk trendjeit.

Bár a körbevezetést tartó szakállas nő valamiért következetesen Windowsnak nevezte a világ első, széles körben elterjedt grafikus operációs rendszerét, az 1984-es Mac OS-t, a túra attól még érdekes volt.

Főleg, mert élőben láthatjuk az első Apple-számítógépet, az Apple I-et, amit még maga Woz készített a saját kezével.

És mert ha szerencsések vagyunk, elcsíphetjük a pillanatot, ahogy a közös őst fotózza az evolúció csúcsán álló legújabb Mac, ami valójában egy telefon: