Egy hete, miután lelki katarzis érte teremtője közelsége miatt, utazónk nekivágott az ismeretlennek. A legfinomabb borokat akarja kóstolni, a legveszélyesebb helyekről akar leugrani, és a legdrágább gyémántos iPhone-lányokra mászni hátulról.

Legutóbb Egyiptomban járt, hogy kipróbálja, milyen az igazán meleg. Most az északi sarkkörön túrázott, hogy a heredermesztő hideget is megtapasztalja, Szabszi zsebében élte túl a svéd szeleket.



Lisa Ekdahl hazájában jött rá a hegeli gondolatmenet logikájára, és oldotta fel tapasztalatait egy szintézisben: van, ahol meleg van, és van, ahol hideg, de a legjobb a zsebben. Erről jut eszembe az a történet, amikor egyszer a filozófiatanáromat kértem meg, hogy gyújtson fényt az elménkben a hegeli tézis-antitézis-szintézis hármassal kapcsolatban.

Megfogta a műanyag poharát, és megkérdezte: mi ez? Mondom, pohár. Ezután széttépte miszlikbe, a maradványokat szétszórta az asztalon, majd rámnézett. És most micsoda? Érti?

Ez volt talán az egyetlen gondolatmenet, aminek a végére jutottunk. Sőt, ha jól emlékszem, ez volt az egyetlen mondat, amit befejezett. Imádtam.