Az utóbbi időben úgy tűnt, az Apple legutóbbi fejlesztése, a Genius pontosan működik. A szolgáltatást pont nekem találták ki, ugyanis szeretem, ha egyféle hangulatú zenét hallgathatok, ez lehet helyenként keményebb, helyenként puhább.

Ha találtam egy számot, ami épp passzol a hangulatomhoz, egy klikkel már biztos lehettem benne, hogy nem zökkent ki a meditatív állapotban végzett munkából semmi.

Egészen mostanáig.

Kiindulópontunk Lisa Ekdahl Vem Vet című simogató, lágy balladája. Az utolsó akkordok után mosolyogva gondolunk arra, hogy még akarunk, még több svéd ringatást, még több trombitát és sagát. Nyugodtak vagyunk. Az univerzumban lebegünk.

Tudjátok, hogy kezdődik a Metallica Nem az én kurvám (Ain't my bitch) című örökzöldje? Hát ez várt rám, rögtön kizökkentem még az életből is. Hirtelen nem tudtam, mit tegyek. Nem ismertem rá a pause gombra sem. Azt sem tudtam, kutya vagyok-e vagy poszáta.

Szóval kérem szépen nagy tisztelettel az algoritmust, hogy ilyen tréfát még egyszer ne. A többi negyvennyolc szám egyébként stimmelt.