Két hete indult a sorozat, azóta egy rakás érdekes kép érkezett mindenféle Magyarországon is kapható iPod-másolatról, a mostani postban azonban egy komplett tesztet olvashattok Malachinak hála, aki nemcsak meglátta, meg is vette a hulladékszámba menő shuffle-utánzatot.

Íme a remek leírás:

Ezt a csodát másfél éve szereztem eBay-en, kemény 1 dollárért, (nem vicc) szállítással együtt verte az 5 USD-t a pricetag. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne vegyem meg. Kíváncsi voltam mit adnak manapság egy doboz cigi áráért zenelejátszó fronton. Akkor még 150 körül ment a dollár.

 

Kínából érkezett a csomag, a rendes 2 hetes határidővel. Benne semmi egyéb, csak a lejátszó meg a füles összecsomózva védőfóliában.

 

Ránézésre tökéletes koppintás, sőt tapintásra is. Hűvös fém, határozott katt a léptetőgombnál, csak az almalogó hiányzik. A fülhallgató már ránézésre is gyanús, de oda se neki. Szóval kívülről patent a kicsike, ki hitte volna.

 

 

Bekapcsolni viszont nem szabad. Mert az igaz, hogy szól, de minek. Nagyapám 40 éves Sokol-ja szebben adta a kukoricaföldön, mint ez. Magas az nincs, mély az minek - még megsérül a dobhártya - alapvetően olyan a hangzás, mintha egy elásott dobozból szűrődne elő, a pincéből. Próbáltam Sennheiser fülessel is, de 5 másodperc után kitéptem belőle, nehogy megártson a tortúra szegénynek.

 

A működése amúgy megegyezik a gyári shuffle-éval. Léptetés, hangerő, miazmás. Csatlakozás jack-USB, bármilyen adat minden további nélkül másolható rá.

 

Azóta van egy 1GB-os háttértáram, amit soha nem használok de kidobni meg nincs szívem.

 

Hát így.

Amennyiben hasonló szart láttok, esetleg vettetek is egyet, mindenképp írjátok meg nekem az élményeiteket erre a mailcímre.