Rólunk
Az App Store-nak, a MobileMe-nek, a GPS-nek és a 3G-nek köszönhetően már alig valami, de néhány vicces és mérsékelten vicces kép szerint van még hova fejlődni. A legjobb 20 képet a Cracked.com-on érdemes keresni, a legjobb ötöt viszont itt:
1: Néha lecsapnánk a telefont, néha lecsapnánk, aki a vonal túlsó végén van. Az End Person-funkcióval megszabadulhatunk egy rakás kellemetlen ismerőstől.
Steve Ballmer szerdai memójában arról értesítette a vállalat alkalmazottait, hogy a Microsoft új utakon indul el, már ami a fejlesztést illeti: a redmondiak megpróbálnak beleharapni az almába. A vezető a következőket tudatta:
A Mac és a pc harcában 30-1-arányban legyőztük az Apple-t. De kétségtelen, hogy az Apple egyre erősebb. Miért? Mert jók abban, hogy korlátaik közt teljes élményt szállítsanak a felhasználóknak, miközben a mi kínálatunk változatosabb, de kompromisszumokat kell kötnünk a végfelhasználói élmény terén.
Éppen ezért Ballmer szerint meg kell változtatni a Microsoft és a hardvergyártók kapcsolatát, mert a követező évek sikereinek fokmérője az lehet, hogy mennyire tud a vállalat Apple-szerű élményeket garantálni a vásárlóinak. Olyan csomagot akarnak nyújtani, amilyen a Mac, ami „semmilyen kompromisszumot” nem köt. De Ballmer hasonló stratégiát akar követni a mobilbizniszben is, ami egy iPhone-rivális megjelenését is jelentheti. Nagy váltás ez az eddigi stratégiához képest, Ballmer ugyanis korábban többször úgy nyilatkozott, nem akar mobilt gyártani a Microsoft, mert úgyis ott van a szoftverük egy rakás telefonon.
Ehhez képest most egy Xbox- vagy egy Zune-szerű csomagot ígér a vállalat a számítógépek is a mobilok esetében is, tehát nagyobb beleszólást követel a végtermékbe, hogy garantálhassa a megfelelő minőséget.
Helyes. Én szurkolok nekik, mert az élesebb verseny mindenkinek jó. És közben remélem, hogy nem az mp3-lejátszó adja majd a mintát, ami sokszor még a Microsoft operációs rendszerével sem tudott rendesen együttműködni. A konzol viszont tényleg szépen muzsikál (eltekintve az RROD-től) , és rámutat arra, hogy a Microsoft is tud rendes terméket gyártani, ha akar.
Tegnap ugye mindenen végigsöpört Angelday híre, aki arról számolt be, hogy tudomása szerint 180 ezer forint lesz a csomagfüggetlen modell a T-Mobile-nál, és hagyományos konstrukcióban meg 10 ezer forint körül lesz a havidíj.
Természetesen a legtöbb fórumon rögtön elkezdtek anyázni az olvasók (de nem itt, szóval az Appleblog közönsége az átlagosnál sokkal jobban informált olvasókból áll), hogy miért kell nekünk 180 ezer forintot fizetni, amikor az usánkába csak 200 dollárt, 30 ezret, de szerencsére gyorsan tisztázódott, hogy a két konstrukciót nem szabad összekeverni: az itthoni összeg egy szabadabb konstrukcióra vonatkozik.
Van ugye az alaphír, ami a New York Timesban jelent meg, aztán onnan átvette az Appleinsider, a Gizmodo, mindenki. Eszerint Steve Jobs négy évvel ezelőtti műtétje óta tünetmentes, a beavatkozás sikeres volt, nincs nyoma a hasnyálmirigy-ráknak. Jobs tudatta partnereivel, hogy pár hónapja volt ugyan egy kisebb sebészeti beavatkozása, ami után táplálkozási nehézségek léptek fel, a súlyveszteség azonban csak ennek, és nem a rák kiújulásának a következménye.
A mostani bejelentés nyilván a piacok megnyugtatását is szolgálja, mert amikor harmadik negyedéves eredmények ismertetése után a vállalat egyik vezetője, Peter Oppenheimer azt mondta, Jobs egészsége magánügy, tíz százalékot esett a részvényárfolyam.
Két dolgot szeretnék csak megjegyezni.
Egyrészt örülnék neki, ha az öreg tényleg a kisebb táplálkozási problémák miatt fogyott volna, és még jó sokáig terrorizálhatná alkalmazottjait diktatórikus munkamódszereivel, és hirdethetné az esztétikum fölényét az áramkörök fölött. Aki nem kedveli az Apple-t, talán az is elismeri, hogy a világnak kell egy Steve Jobs.
Másrészt viszont pokolian szar érzés lehet egy olyan vállalatvezetőnek lenni, akinek még a rákja sem lehet magánügy. Amikor Jobs lefogyva, a megszokottnál gyengébben állt színpadra a 3G iPhone bemutatásakor, egyből megindultak a találgatások egészségügyi állapotával kapcsolatban. Ez még talán rendben is van, kit ne érdekelne, hogy mi van vele. Ami viszont ezután következett, az már gusztustalan. Nem telt el sok idő, és a lapok elkezdtek a Jobs utáni időkre készülődni.
Hogyan befolyásolja a fejlesztéseket, ha ő „valamilyen” okból lemondana a vállalat vezetéséről?
Ki lesz az utódja, ha „bizonyos” események miatt nem Jobs irányítaná tovább az Apple-t.
Mivel a vezért erőszakkal is nehéz lenne eltávolítani a vállalat éléről, nyilvánvaló, hogy mire céloztak a lapok a „bizonyos” meg „valamilyen” kifejezésekkel, szóval még egy jó adag álszentség is került a levesbe. Most meg ott tartunk, hogy Jobsnak ország-világ előtt kell bizonygatnia, hogy egészséges, nincs baja. Nem állítom, hogy Jobsnak nincs köze a kialakult helyzethez, ő is tehet arról, hogy a befektetők úgy gondolják, nélküle nem lenne ugyanaz az Apple, egyszerűen azért, mert tényleg nem lenne ugyanaz.
Ugyanakkor az már kész röhej, hogy a részvényesek érdekében talán még majd cigánykereket is kell vetnie a hét második felében, és ha nem vigyáz Jobs, azon kapja magát, hogy Fekete Lacit kell lenyomnia kamionhúzásban, persze csak a befektetők megnyugtatása érdekében.
Tegnap még csak felmerült, ma már biztosnak tűnik, hogy augusztus 22-től nálunk is kapható lesz a 3G iPhone. A T-Mobile-tól ugyan nem kaptam értesítést, de a vállalat egyik alkalmazottja levelezésünkben valószínűnek nevezte, hogy a 20 új tagállam közé bekerül Magyarország is. Erre ma megjelenik a Plastikon, hogy 180 ezer forint lesz a kártya csomagfüggetlen modell (irány az olasz Voda, náluk csak 115 ezer), míg a szolgáltatóhoz kötött verzió 10 ezer forintba kerül havonta. Arról nincs hír, hogy ennek a készüléknek mennyi lesz az alapára, de Angelday azt ígérte, amint megtud valamit, frissíti a bejegyzést. Persze én is próbálok beszerezni infókat, de a T hivatalosan a mai hírre is csak annyit reagált, hogy amint lesz mit mondani, mondják.
