Stan Veit megírta memoárját! Gondolom azt kérdezitek, ki a tököm az a Stan Veit? Nos, a Computer Shopper magazin kiadója és szerkesztője volt régen, azelőtt meg a számítógépipar útjait egyengette. Egyike volt azoknak az embereknek, akik ide-oda mozgatták tőkéjüket, ezzel pedig így vagy úgy, de meghatározták a mai pécébiznisz születését. De Stan Veit leginkább arról híres, hogy annak idején nem volt hajlandó az Apple tíz százaléknyi részvényéért tízezer dollárt kiadni, és úgy járt, mint sokan annak idején, akik Jobsot csak egy pattogó hülyegyereknek nézték: magyarázzák, hogy miért nem bánják, hogy a pár ezer dollárnyi befektetésük ma milliárdokat érne. Stan Veité konkrétan nyolcmilliárdot.

Stan viszont nemcsak egy szimpla lúzer, hanem különleges fajta, mert egy rakás jó sztorit tud a pc hőskoráról, és Steve Jobsról. Itt olvasható az eredeti cikk.

A sztori 1976-ban, egy telefon csengésével kezdődik. Steve Jobs mutatkozik be Veitnek, és felajánlja neki élete nagy lehetőségét: vásároljon egy Apple I-est! Akkoriban elfogadható méretű pc még nem igazán volt, így az Apple személyi számítógépe felcsigázta Stan érdeklődését. FedEx-szel megjött a próbadarab, az üzletember morogva vette tudomásul, hogy ki kell fizetnie a gépet, szóval ötszáz dollár ugrott. A tesztelésre a legjobb technikusát kérte fel, aki először nem is akarta elhinni, hogy az apró dobozban számítógép van. Senki nem hitte el, amíg a saját szemével nem látta.

Mivel a gép nem ment SWTPC billentyűzettel, Stan Veit felhívta a Jobsot a megadott telefonszámon, és a hölgytől Steve-et kérte. "Melyiket?" - kérdezte a vonal másik végén a hang. "Azt, amelyik gyorsan beszél" - válaszolta Veit. "Aha, Steve Jobs-ot, egy perc."

Veit elmondta, mi a gond, később meg is jött a billentyűzet, egy kazettalejátszó és egy program társaságában. A lejátszó 1200 bit/s-mal hasított, pedig akkoriban 300-asok voltak a piacon, ez már önmagában meglepő volt. Az említett szoftver meg a Game Of Life volt, ami hihetetlenül komplex programnak számított a maga korában. Stan Veit el volt hűlve.

"Várj csak, Woz most dolgozik a BASIC-en, nemsokára készen lesz vele." - hadarta Steve Jobs a telefonba, miután Veit felhívta, mert használni még mindig nem lehetett az Apple 1-et. Jobs magyarázkodása kábé olyannak számított, mintha a  legmodernebb sportautót kerekek nélkül dobná piacra egy cég, de megígérné, hogy nemsokára kész lesz vele.

Egy héttel később Steve Jobs felhívta Veitet, és tízezer dollárért cserébe 10 százalékos részesedést ajánlott az Apple-ben, az üzletember viszont nem fogadta el a lehetőséget. "Ránéztem erre a hosszúhajú hippire meg a haverjára, és arra gondoltam, hogy ez az alak lenne az utolsó, akire rábíznék tízezer dollárt." - meséli Veit. Az Apple akkoriban egész pontosan két laza öltözetű srácból állt, akik a garázsban bütyköltek, vagyis leginkább Steve Wozniak bütykölt, Steve Jobs meg legtöbbször csak rohangált a pénz után. Veit azt állította, hogy a vagyona be van fektetve az utolsó centig, de a pénz helyett felajánlott neki egy kiállítóhelyet Atlantic Cityben, a saját boltja kiállítótermében. Jobs csalódott volt, de elfogadta a meghívást. Ez még mindig 1976-ban, az Apple születésének évében történt.

A kiállításra Jobsék már az Apple II-essel akartak menni, Woz-zal teljesen megfeledkeztek az Apple I-esről, és az egész BASIC-projektről. Állítólag Veit volt, aki lehűtötte a forrófejű hippipárost: az ígéretet be kell tartani, sok bolt várja a fejlesztést, mert szoftver nélkül nem tudnak továbbadni rajtuk. Steve Jobs belátta, hogy Veitnek igaza van, és elkészültek a BASIC-kel a kiállítás előtti éjszakára. A számítógép köré Veit ismerőse segített házat fabrikálni, megszületett Eve, az első Apple-gép.

A kiállításon Stan Veit anyósa is ott volt, aki nem engedte, hogy Steve Jobs a szakadt farmerében jelenjen meg: "Fiatalember, a feneke is kilátszik a nadrágjából, annyi a lyuk rajta. Így nem állíthat ki az én bokszomban. Vegye le, megvarrom." És ha igaz a történet, így esett, hogy Steve Jobs alsónadrágban várta, hogy az olasz nagymama megvarrja a nadrágját, mielőtt bemutatja a világnak az első best ever számítógépet. 

Az Atlantic City-kiállításon nem adtak el egyetlen Eve-et sem, viszont a Commodore megkereste a Steve-eket, és felajánlotta, hogy megvásárolja a céget. Ez a nagy gyártónak főleg azért lett volna jó, mert Jobséknak hála könnyebben tudott volna betörni a kisebb méretű számítógépek piacára. Miután a Texas Instruments olcsóbban árulta a Commodore-ral megegyező tudású számológépeit, új utat keresett a pennsylvániai cég. Steve Jobs tartotta magát a korábbi becsléséhez, százezer dollárt kért a garázscégért, amit aztán a Commodore visszautasított. Az Apple I-et ráadásul nem vették az emberek, összességében bukás volt az első széria.

Ekkor Steve Jobs eldöntötte, hogy tanácsot kér marketing és PR-körökben, hogy mitévő is legyen. Bejutott Regis McKenna-hoz, aki továbbirányította befektetőkhöz, ahol végül Mike Markkula segítette ki pénzzel a két ígéretes tehetséget. Az Apple Computer Company is ekkor alakult meg formálisan, Michael Scott ügyvezetővel, mivel Markkula egyik Steve-et sem érezte képesnek egy vállalkozás vezetésére.

Egy évvel később megjött az Apple II, és teljesen felforgatta a piacot. Lesöpörte a TRS-t, a Commodore-t, az SWTPC-t, SOL-t. Volt egy program, a VisiCalc, ami annyira sikeres lett, hogy sokan csak ezért az egy alkalmazásért vásárolták meg a korai gépeket. Az üzlet beindult, és Stan Veit is sokat profitált a dologból, amíg az Apple ki nem nevezett egy disztribúciós központot, és az összes kereskedőnek újra nem kellett szerződnie a központi szállítóval. Emiatt nehezebb lett a többiek dolga, de Veit nem sokáig követte nyomon az eseményeket, mert 1979-ben kiszállt a számítógép-kereskedésből.

Veit elmeséli még, hogy néhány évvel később a feleségével sétálva találkozott Steve Jobs-szal, mire a neje felkiáltott: "Atyaisten, Steve Jobs háromrészes öltönyben!". Erre Steve állítólag mosolyogva válaszolt: "Helló, Dede, te értesz hozzá, hogyan alázz meg egy havert." Veit így foglalja össze a viszonyukat: "Nem hazudtam Steve-nek, tényleg minden pénzem be volt fektetve a saját cégembe. Minden lehetséges módon próbáltam segíteni Steve-nek, de amikor szükségem lett volna rá, hátat fordított nekem."

Még egy kis anekdota maradt a végére. Az Apple II bemutatóján Wozniak szüleivel ült egy asztalnál. Veit szóba elegyedett velük, és megemlítette nekik a tízezer dolláros lehetőséget, mire Woz édesanyja így válaszolt: "Ne aggódj emiatt, nem te vagy az első, akinek Jobs felajánlotta a részesedést. Amikor nyomtatott áramkörök kellettek a fiúknak, Jobs odaígérte a tíz százalékot annak, aki a nyákokat készítette. Aztán valahogy kifizették a tartozást, de nem adtak részvényt. Amikor az Apple megalakult, Jobs nem adott részvényt az alkalmazottaknak sem, pedig ők segítettek létrehozni a céget. Az én fiam adott nekik a sajátjából, különben sosem lettek volna megfizetve azért a rengeteg erőfeszítésért, amit tettek. Ha adtál is volna pénzt Jobsnak, ő megtalálta volna a módját, hogy ne adjon neked egyetlen részvényt sem."