Nem vagyok rasszista, vannak pc-s barátaim. Sőt, egy nap az voltam én is, mint ahogy a hazai maces közösség nagy része Doson meg Windowson kezdte a pályafutását. Mindannyian emlékszünk rá, miért voltak jók azok a gépek: olyanok voltak, mint a legók, lehetett bütykölni velük, folyamatosan emelni a teljesítményüket, moddolni őket, elismerést begyűjteni a tuningolásért.

Aztán a felnőtt élet küszöbén választás elé állít minket az élet: legózunk tovább, vagy inkább csak használjuk a rendszert. A döntés egyszerű: aki belefáradt a pc-s világ szarságaiba, aki nem tekinti játékplatformnak a számítógépet, aki nem akarja megérteni a gépét (mert feladta), csak használni akarja, az előtt-utóbb eljut a Macig.



Nálam a Power Mac G4 Cube-bal jött el a felismerés, hogy váltanom kell. Amikor jó hét évvel ezelőtt megláttam egy belvárosi üzletben, tudtam, hogy egy nap Macintosht vásárolok, persze azt is, hogy majd később, mert a Mac nem olcsó. De a forma, az a minőség, ami korábban elképzelhetetlen volt, a dizájn, amiért a Cube-ot még a Modern Művészetek Múzeumában is kiállítottak, egyértelművé tette számomra, hogy az Apple valami egészen másról beszél, mint a Microsoft, meg a többiek. Nem akar minden igényt kielégíteni, nem akarja megadni a választás szabadságát, inkább készít egy gépet, ami profi szakemberek, mérnökök, programozók, dizájnerek szerint jó, és reméli, hogy én is szeretni fogom.

Bütykölős aspektusból nézve ez persze hülyeség, de ugye, akar a faszom bütykölni. Az Apple hozzáállása elsőre korlátoltnak, arrogánsnak tűnhet, de kik is gondolkodnak még így? Az autógyártók! A tévégyártók! A hűtőgyártók. A fényképezőgép-gyártók, a házimozigyártók, a lámpagyártók, a fotelgyártók, egyszóval mindenki. Az összes termék, kütyü körülöttünk készen kerül a kezünkben, nincs nagy mozgásterünk, de szerencsés esetben jó terméket veszünk, és az mindent tud, amire szükségünk van.

A pc egészen máshonnan jön, mint a többi szórakoztató-elektronikai termék, garázsokból, lelkes őrültek majd szubkultúrák közvetítésével jutott el a nappalinkig, és közben elfelejtett felnőni. Egy számítógéppel szemben még máig el tud hangzani az az érv, hogy legyen bütykölhető, pedig a júzerek 99 százaléka már egyáltalán nem akar belenyúlni a bitjeibe. A piac pont akkora, mint a tévéké, benne vannak a lamerek, benne is van a helyük, sőt, ők adják a forgalom túlnyomó többségét, éppen ezért az össz-pc-s társadalom szempontjából kábé annyira fontos a szerelgetés, mint a tévé esetében. Tessék mondani, tuningolással meg tudom növelni ennek a Panasonicnak a kontrasztját? NEEEEM! Nem arra való.

Mindezt csak azért írtam le, mert a Mackel szemben gyakran elhangzik érvként, hogy szar platform, mert behatárolt, korlátolt, és a Windows jobb rendszer, csak az a baja, hogy túl sok hardverre kell optimalizálni. Csókolom: a baj az alapkoncepcióval van.

A júzerek túlnyomó többsége azért szop a pc-kkel, mert az iparág a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy a gép olyan legyen, mint régen: buherálható, szétszedhető, tuningolható.

Persze legyen is olyan. Legyen olyan is. De nehogy már az legyen bármelyik Apple-gép baja, hogy olyan, amilyennek egy felnőtt iparág fejlett termékének lennie kell: korlátolt, de befejezett.

Szóval válaszolva a címben feltett kérdésre, a Mac nem jobb, mint a pc, csak azáltal, hogy kevesebb igényt elégít ki, jobban kielégíti sokak elvárását.